El tudod képzelni, amikor egy zongorázni tanuló gyermek elakad? Egy mozdulat, ami „rossz”, „csúnya”, és hirtelen ledermed a kéz. Ekkor megszületik abban a kis fejben az a fojtogató érzés: „nem tudom”.
A lendület megtörik. Az egész test megfeszül. A tekintet leszűkül. És a játékból egyszer csak küzdelem lesz.
Lapozzunk a könyvben az „akkordok, akkordsorok-és cserék” című fejezethez.
Mit szólnál, ha kipróbálnánk egy másik akkordot?… csupán egyetlen ujjnyival arrébb.
Megmozdul az ujj, és az a hang, amitől az imént még félt, hirtelen szépen szól.
A Belső „Fals Akkordok”
A gyerekek és felnőttek világa is tele van ilyen belső „fals akkordokkal”:
- Szorongásokkal.
- Haraggal.
- Kudarcélményekkel.
- Félelmekkel attól, hogy „rosszul csinálom”.
A reziliencia nem arról szól, hogy soha ne hibázzunk, hanem arról:
- Hogyan lépünk tovább?
- Milyen gyorsan találunk egy másik hangot?
- Mennyire merünk kísérletezni?
- Mennyire érzik, hogy a tévedés nem vég, hanem egy új akkord lehetősége.
Az Egyetlen Ujjnyira Lévő Váltás
Az önismereti munka, a coaching egyik legszebb felismerése, amikor rájövünk:
A félelmetes helyzet csak addig félelmetes, amíg ugyanabban a szögben tartjuk az ujjunkat – azaz ugyanazzal a gondolattal, érzelmi reakcióval közelítünk.
Ha más perspektívából nézzük, más érzelmi hangoltsággal közelítünk, akkor ugyanabból a helyzetből új dallam születhet.
A coaching új akkordokat mutat, hogy a dallam végre mi magunk legyünk.
Melyik az a „fals akkord” az életedben, amin ha csupán egyetlen ujjnyit változtatnál, hirtelen minden hang a helyére kerülne?
