A lányom azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy díszítsük fel a karácsonyfát már november közepén. A család először érthetetlenül állt a kérés előtt, csak úgy jöttek a „jobbnál-jobb” hozzászólások: „De hát még nincs is karácsony!”, „Ennek december 24-én van itt az ideje!”, „Nehogy már egy hónappal korábban díszítsük fel a fát!”
Azután elgondolkodtam: miért is ne lehetne már nálunk hamarabb karácsonyi hangulat? Ki írja elő, hogy fenyőfát csak december 24-én lehet díszíteni?
Mielőtt részletesen is kifejteném hogyan is kapcsolható össze a fenti kis történet a designgondolkodással – amihez forrásként a Vízen járni: A válságkezelés filozófiája (Kollár József – Kollárné Déri Krisztina) és a Derűterápia, avagy a hajótörés művészete (Kollár József – Kollárné Déri Krisztina – Mák Kornél) könyveit használtam fel az egyes fogalmak megmagyarázására – egy kis történelmi áttekintés a karácsonyfa díszítésének hagyományáról: ez a szokás a középkori Németországból származik. A XV-XVI. században a német családok örökzöld fákat (fenyőt, borókát, tiszafát) vittek be a házukba vagy az udvarukba télvíz idején. A fákra almát, diót, mogyorót, gyertyát, papírdíszeket és egyéb élelmiszereket kötöttek fel. A fa életet, reményt, az élet folytonosságát, az alma az élet fáját, vagyis Ádámot és Évát, a dió, a mogyoró a gazdagságot, bőséget, a gyertya Krisztus fényét, a papírdíszek a betlehemi csillagot szimbolizálták. Később ez a hagyomány az egész világon elterjedt. Magyarországon a karácsonyfa díszítésének szokását a Habsburgok tették ismertté. Ha erre a kedves kis történetre gondolunk, melegség öntheti el a szívünket még akkor is, amikor egész nap csak rohanunk.
Most pedig térjünk vissza az eredeti kérdésre: Mikor jön el a karácsonyfa díszítésének ideje?
A karácsonyfa díszítésének időpontjának kérdése kiválóan szemlélteti az ontológiai coaching és a derűterápia központi kérdésköreit, úgy mint az ontológiai gondolkodást, a designgondolkodást, a statikus és dinamikus időszemléletet, valamint a kreatív destrukciót, derűstratégiákat.
A karácsonyfa díszítésének időpontja körüli családi szembenállás két különböző ontológiai gondolkodás (világlátás, életszemlélet, személyes életfilozófia) ütközését mutatja meg. Az egyik álláspont az egyes családtagok ellenállása („De hát még nincs is karácsony!”) egy hagyományos népi ontológiára épül (erős ontológia – zárt, merev, rugalmatlan rendszer), a másik a lányom korai díszítésre vonatkozó javaslata pedig egy új, alkalmazkodó ontológia (gyenge ontológia – rugalmas, átgondolja a dolgokat) megvalósításának kísérlete.
A konfliktus az időfelfogás különbözőségéből adódott:
Azok a családtagok, akik ragaszkodnak a december 24-i díszítéshez, azok a statikus időszemléletet képviselik (december 24. – egyetlen helyet foglal el az idősoron). Egykor az ipari társadalomra volt jellemző, hogy az időt úgy fogadták el mint az országutat, ahol a múltból haladunk a jelenen át a jövő felé. A szabályok és a hagyomány az algoritmizált és gépies magatartás normáit hívják életre. A családom tagjainak reakciója („Nehogy már egy hónappal korábban díszítsük fel a fát!”) a gépies automatizmusok és megszokások rabságából származik.
A lányom javaslata a dinamikus időszemléletre világított rá, vagyis az idő mozog, a jövőből érkezik a jelenbe és a múltba távozik. Ha a karácsonyi hangulat (a válasz) már novemberben megérkezik (a jövőből), az arra használja fel a jelen idejű családot, hogy összekapcsolódjon az alapkérdéssel (a karácsonyfa díszítéssel), vagyis szép múlt vár ránk. Mit is jelent ez pontosan? A kreatív megoldások a jövőből érkeznek és nem a múltból örökölt sémákra épülnek.
A dinamikus időszemlélet elfogadásából következik az a gyakorlat, amit kreatív destrukciónak nevezünk. Ez az építő rombolás igazából azt jelenti, hogy az addigi szemléletet szükséges és elégséges mértékig romboljuk, de soha nem romboljuk le teljesen, helyette pedig egy új szemléletet építünk.
A designgondolkodáshoz szorosan kapcsolódnak a derűstratégiák is. A történethez kapcsolódó egyik ilyen stratégia, a derű tizennegyedik szabálya: „A szent keretezze a profánt!”
A profán idő (a hétköznapi, a „robot” a munkahelyen és a háztartásban) hagyományosan a szent időszak (karácsony) kezdetéig tartó visszaszámlálásban nyilvánul meg.
A novemberi díszítés mint új terv kiterjeszti a szent tér és idő fogalmát. Ezáltal a mindennapi profán tevékenységek mint a hétköznapi rutinok feloldódnak a szent lehetőségében.
Mi is történt itt valójában?
A korai díszítéssel sikerült a családunknak kiterjeszti az ünnepi, közös, meghitt hangulatot (szent) a hosszú, novemberi és decemberi hetekre (profán) is. Ezáltal a mindennapi rutin a szent lehetőségében bontakozik ki, megkönnyítve a mindennapi életet.
A döntés igazából nem arról szólt, hogy feladjuk-e ezt a hagyományt. Hanem arról, hogy milyen ontológia szerint haladunk tovább a mindennapjainkban: „így szoktuk” világban (erős) vagy dinamikus, jövőből érkező lehetőségek tükrében (gyenge). Mi a jövőből érkezőt választottuk, így egy egészen más ünnepi várakozás vált valóságossá.
Jelentem: feldíszítettük a fát és minden napot ünnepi hangulatban élünk meg.
Erről se felejtkezzünk el! Legközelebb valahogy így lehetne feltenni a kérdést: „Mi változna meg az életünkben, ha már novemberben ünnepi hangulatba öltöztetnénk azt?”
Boldog ünnepeket kívánunk Mindenkinek!
